Gonoszság

A GONOSZSÁG MÓDSZERTANA

1. A GONOSZSÁG EREDETE

   Míg a gyűlölet érzés a lélekben, a gonoszság reakció, cselekedet valaki részéről. Ebben az írásomban szeretném összefoglalni a gonoszság, mint nagyon fontos (és nagyon emberi) tulajdonság működésének alapjait, mindenki okulására. Mert az életbölcsességhez hozzátartozik a jó és rossz dolgok tudása egyaránt. A gyűlöletről szóló elemzést lásd a: Gondolatok a gyűlöletről c. írásban a 2001-es év anyagai között.
   Szükségszerű és elkerülhetetlen jelenség, hogy a lélek az univerzummal és a benne működő többi intelligenciával való kapcsolata során olyan kölcsönhatásokba is belekeveredik, amelyek a számára kedvezőtlenek lesznek. Ezt senki sem úszhatja meg, sőt kivétel sincs alóla (kivételesen). Mindezek természetesen rossz érzéseket váltanak ki belőle, amelyek bizonyos cselekedetekre késztetik az embert.
   Minden egyén az aktuális értékrendje, világképe, belső logikai rendszere, gondolkodásmenete szerint ítélkezik, mérlegeli a körülményeket. Bizonyos felismeréseket, gondolatokat, ítéleteket képez magában, miközben a tapasztalatok beépülnek az értékrendjébe és világképébe, módosítva azt. Ezzel persze módosítják minden további döntését, a reakcióit, cselekedeteit. Vagyis az "elnyelt" rosszat valamekkora feldolgozási késedelem után az intelligencia visszasugározza, kiárasztja magából. Elkezdi lereagálni a környezetének.
   A külvilág ezt többnyire rossznak értékeli és hasonlóképp tükrözve megtorolja, hárítja a reakciót, nem törődve azzal, honnan ered az egész. Így pedig bezárja a karmikus visszacsatolási rendszert, az ördögi körként ismert végtelen ciklust, amiből csak a kiegyenlítés (szemet-szemért) vagy a megbocsátás (könyörületesség) jelenthet kiutat.
   Vagyis egy rosszul sikerült találkozás és ismerkedés (kezdeti interakció) általában rossz irányba fog fejlődni, gerjesztődni. Ennek köszönhető az összes konfliktus, nézeteltérés, háború, gonoszság léte a teremtésben. Mindennek persze tudatosan ellent lehet állni, szántszándékkal kiegyenlítve a hatást, de ez nem mindig könnyű feladat, és egyáltalán nem biztos, hogy sikerül. Van, amikor a körülmények bizonyulnak erősebbnek.
   A jó dolgoknak, társas kölcsönhatásoknak is megvan ugyanez a tulajdonsága, hajlama, a ciklikus önfenntartásba fordulás és öngerjesztődés. Mivel minden dolog önmaga fenntartására, megerősítésére törekszik. Akiben elsőre érdemes volt megbízni, abban legközelebb is meg fogunk, függetlenül a valós helyzettől.

2. OSZTÁLYOZÁS 1.

   A gonoszságnak, mint viselkedési formának két fő típusa van.
   1. Nyílt gonoszságról beszélünk akkor, ha időben észrevesszük, felismerjük a felénk érkező, ránk irányuló rosszat már a realizálódásának pillanatában vagy még az előtt. Ekkor van esélyünk az elhárítására vagy a menekülésre.
   2. Rejtett gonoszságnak nevezzük azt, ha csak utólag vesszük észre, ismerjük fel, hogy rossz dolog történt velünk. Mert mindig könnyebb utólag okosnak lenni. Ez történhet rövidebb vagy hosszabb idő múlva, amikor már késő hárítani, mert elszenvedtük a dolgot, illetve már nem állítható meg, hárítható el a baj. Ekkor csupán annyit tehetünk, hogy pótoljuk a veszteségeket, begyógyítjuk a sérüléseket és esetleg a tanulságok levonásán túl megpróbálkozunk a válaszcsapással, a bosszúállással.
   Egyértelmű a fentiek alapján, hogy a nyílt gonoszsággal szemben (általában) jobbak az esélyeink a hatás kikerülésére és megúszására. Éppen ezért ha gonoszságot kívánunk elkövetni mások ellen eredményesen, azt okosabb dolog becsomagolni, hogy veszélytelen vagy jó dolog látszatát keltse, mintsem nyíltan kimutatni. Az álcázás és megtévesztés az egyetemes harcászat alapelvei közé tartozik. Másfelöl kulcsfontosságú a számunkra, hogy időben felfedezzük és felismerjük a bennünket érő gonosz hatásokat. Ez teszi szükségessé a gyanakvást, óvatosságot, felderítést, önmagunk bebiztosítását a meglepetésszerű események ellen.

3. OSZTÁLYOZÁS 2.

   A gonosz hatásoknak sokféle fajtája van, mégis az alábbi négy fő csoportba sorolhatók származásuk szerint.
   1. Amit más lelkek okoznak szándékosan (klasszikus, originális gonoszság).
   2. Amit más lelkek okoznak nem szándékosan, tehát mellékhatásként, "hulladékként" jelentkezik az ő számukra (eredendő gonosz, gondatlanság, hibázás).
   3. Amit a természeti törvények, erők és kölcsönhatások összjátéka okoz, kikerülhetetlenül (balsors, végzet, természeti csapás, az élet pofonjai, stb.).
   4. Olyan jó hatások, amiket tévesen azonosítunk gonosznak, mert paranoiások, depressziósak, ingerültek, buták, pesszimisták, stb. vagyunk (látszólagos gonoszság, félreértés, tévedés).

4. VISZONYLAGOSSÁG

   Az ellenünk irányuló rejtett gonoszságok felismeréséhez állandó éberségre, készenlétre, óvatosságra, bizalmatlanságra, körültekintésre, de legfőképpen a gonoszság fajtáinak, működésének, következményeinek és lehetőségeinek alapos ismeretére van szükség. "Ha nem ismered a gonoszt, akkor elkövetik ellened."
   Mivel a gonoszság a kedvezőtlen kölcsönhatások során megjelenő reakciókból keletkezik (ez az ürügye), tudnunk kell, hogy a teremtésben bárhol és bármikor, bármilyen helyzetben, bármivel kapcsolatban lehetőség van a felbukkanására. Ennek legvégső oka az aszimmetria tételre vezethető vissza, mert abból fakad a kedvező és kedvezőtlen (aktuális) információs helyzetek különbözősége. Nem lehet tehát kiírtani a teremtésből, mert "a létezésben a rossznak is van létjogosultsága".
   A gonoszság ugyanakkor kölcsönhatás, amihez célpontra van szükség. Az eredményeképpen létrejövő állapot a rossz, ami szenvedéssel jár. Így már érthető, hogy miért: "minden lét szenvedés".
   Feltétlenül tudnunk kell, hogy milyen viszonyítási rendszerben mérlegelve, ítélve tekinthetünk valamit gonosznak vagy jóságosnak. Ami az egyik rendszerben rossz dolog, az a másikban gondolkodva lehet akár jó is. Ez idézi elő az élet és a döntéseink állandóan ellentmondásos és bizonytalan voltát, a változást és a sokszínűséget. Az időben előre haladó szubjektív nézőpontunk a mozgása által folyamatosan változtatja az ítélkezési rendszerünket, s vele az értékrendet és világképet. Ezek a változások azonban nem különülnek el egymástól, hanem az információ szuperponálódási törvény értelmében szorosan és elválaszthatatlanul egymásra rakódnak, részben összekeveredve.
   A teremtésben a dolgok tehát (többnyire) kevert formákban nyilvánulnak meg, az alapvető princípiumok (jó, rossz) tisztán, markánsan csak nagyon ritkán jelennek meg előttünk. Nemigen találkozunk az életben kizárólag gonosz vagy jótét lélekkel. Mert a világ nem fekete és fehér, hanem színes. Mindezek miatt senki sem válhat sebezhetetlenné (érinthetetlenné) az élet gonoszságaival szemben. Végső soron tehát mind ki vagyunk szolgáltatva a létezés eme alapvető törvényi következményeinek (egymásnak), ami alól nincs felmentés. Ez a kiszolgáltatottság persze nagy mértékben függ az aktuális téridőbeli helyzetünktől, a környezetünktől és a tudásunktól, amik szintén állandóan változnak.

5. OSZTÁLYOZÁS 3.

   Filozófiai, pszichológiai szempontból a gonoszságokat a következőképpen is osztályozhatjuk.:
   1. Közvetlen gonoszság: amikor valaki (valamely hatás) kívülről támad engem és kárt okoz, átalakít vagy elpusztít valamit az érdekszférámban. Ilyenkor (viszonylag) könnyű elszigetelődni a hatástól, és harcolni ellene, mert tiszták a frontvonalak köztem (jó) és közte (rossz) között. Lőnek rám, én pedig védekezem.
   2. Közvetett gonoszság: amikor valaki (valamely hatás) csellel bejut a rendszerembe, és belülről kezdi el átformálni, megváltoztatni azt egy eredetileg nem kívánt irányba. Ilyen a trójai faló, a kakukktojás, az AIDS (támadás az immunrendszer ellen), a belső ellenség és a szabotőr, az áruló.
   A támadás legkifinomultabb változata az, amikor a "tégla" belülről nem bomlaszt, csak átprogramoz, hogy te bomlaszd le önmagad. Ez az alattomos rávétel arra, hogy te kövess el gonoszságot önmagaddal (vagy másokkal) szemben. Ilyen mószer a nyúl kiugrasztása a bokorból, hogy puskacső elé kerüljön, illetve a kisértés, rosszra csábítás, félrenevelés, az igazság alattomos árnyalása (politikai manőver). Ezt a leghatékonyabban azzal lehet elérni, ha be tudják magyarázni a rendszerednek, hogy az a rossz dolog tulajdonképpen jó, sőt inkább jó (több a jó része számodra), mint rossz. A cél az értékrend finom eltolása, átrendezése, a hamis dolgok kihangsúlyozásával. Ilyenek a beugratások, szélhámosságok, átverések, csalások, csőbe húzások, stb.
   A belülről bomlasztó, közvetett gonoszsággal nehezebb megküzdeni, mert az ellenség a falakon belülre jutott a védelem valamely résén, hiányosságán keresztül. A védekezés (immunválasz) ilyenkor teljes önellenőrzést, önvizsgálatot, és szigorú ítélkezést, belső karanténok létesítését kívánja meg, tehát önkorlátozást (útlezárások, kijárási tilalom, igazoltatások). Persze ezzel is beugraszthatják az embert, mert a befelé fordulás belső harcot (polgárháborút) eredményezhet, ami gyengíti a rendszert. A belső ellentmondásokkal való küzdelem (lelki őrlődés, pártpolitikai frakciózás) lassítja az intelligencia reakcióidejét, rontja a kifelé figyelését és csökkenti ellenállását, éberségét a külső ellenségekkel, veszélyekkel szemben. Ilyen az oszd meg és uralkodj elve.

6. OSZTÁLYOZÁS 4.

   Egy más fajta osztályozás a gonoszságok irányultsága szerint történhet.:
   1. Egyenes gonoszság: amikor az ellenfél közvetlenül ránk támad, és így tudjuk, illetve megtudhatjuk, kiről van szó, mit akar és mi baja van velünk. Ez a fajta gonoszság lehet nyílt és rejtett, közvetlen és közvetett is.
   2. Áttételes gonoszság: amikor az ellenfél a környezetünkre, a számunkra fontos dolgokra csap le, pusztítja el, változtatja meg, fordítja ellenünk őket. Ilyen a zsarolás, a hozzátartozók elrablása és fenyegetése, a hátország terrorizálása (bombázással, röplapokkal, merényletekkel), valamint a totális háború, ami a szűkebb-tágabb környezetet is megpróbálja bevonni a játékba, messzire terjedő láncreakciók elindításával. Ez is lehet nyílt, rejtett, közvetlen és közvetett gonoszság.

7. KÖVETKEZMÉNYEK

   A gonoszság általában valaminek a megváltoztatására, átalakítására, megakadályozására, elérésére, kierőszakolására, elpusztítására irányul, amit békés úton, megegyezéssel, kéréssel, felszólítással nem lehet elérni. Tehát valójában az erőszak egyik aspektusának megnyilvánulása. "A háború a politika folytatása más eszközökkel".
   A háború két önálló, szabad akarattal rendelkező és egymással kölcsönhatásban lévő entitás között mindig rossz következményekkel jár, ezért nincsenek győztesei, csak vesztesei. Mivel a gonoszságot általában negatív érzésből fakadó válaszreakciónak tekintjük, főként a gyűlölet, harag, düh, sértettség, stb. érzéseinek a következményéből eredő lelki beállítottságnak érzékeljük. Pedig érzelmek nélkül, hideg fejjel, nyugodt lélekkel is sok gonoszságot lehet elkövetni mások ellen.
   Nem jó a gonoszság elkövetője számára, ha a célpontja időben észreveszi, milyen fondorlat készül ellene, mert elháríthatja a támadást. De az sem jó, ha sosem veszi észre (belátható időn belül), hogy mi történt vele. Ha nem jön rá, hogy ami történt, az gonoszság volt, akkor nem szenved tőle és kimagyarázhatja mással a dolgot (sorscsapás, véletlen, stb.). A gonoszság lényegében akkor tekinthető sikeresnek, jónak (mily furcsa paramétere ez neki!), ha az eredményét élvezi a végrehajtója. Ha elgyönyörködhet a (jól végzett) munkájában, ahogyan a jó cselekedeteknél is ez szokott történni. Mert: "hálátlan munka az, amit nem élvezel."
   Másfelöl viszont mindig ott a kockázata annak, hogy ha lebukik az elkövető, azaz kiderül, hogy ő volt az, akkor bosszút állhatnak rajta, megtorolják, visszaadják a rosszat. Ez pedig szintén rossz dolog. Tehát álcáznia kell magát az ellenséggel szemben, különben a gonoszság élvezhetetlenné válik. A keserű győzelem általában elveszi a kedvét mindenkinek az újabb gonoszságok elkövetésétől. Mivel pedig az univerzumban semmilyen történést, eseményt nem lehet korlátlan ideig eltitkolni, rejteni, álcázni (az információ elzárhatatlansága miatt), ezért mindig lebuknak a tettesek és visszakapják a bajt. Ez a karma. Összességében minden mások elleni tett önmagam elleni tett. "Minden agresszió autoagresszió."
   Ugyanez a jó cselekedetekre is teljesen érvényes, tehát még a titkolt jó is kiderül, és elnyeri jutalmát, illetve kudarcot vall akkor, ha a célpont számára nem jelentkezik felismerhetően jóként. A jó tett nem jó tett akkor, ha a célpontja más okkal kimagyarázza, illetve félreértve a szándékot rosszul reagál (fizet), és így a negatív visszacsatolás, a kudarc elveszi az ember kedvét a további jó cselekedetektől. "Jó tett helyébe jót szoktunk várni."
   Az ember mindig azt csinálja szívesen (ismétlődően), amit élvez, ami jó neki. Ezért a rossz dolgok általában kivesznek, eltűnnek az életünkből. Az a tény, hogy a rossz és a gonosz mégsem akar véglegesen eltűnni az életünkből, és a környező világból, csak egy dolgot jelent és bizonyít (amellett, hogy ezek folyton újrakeletkeznek megfelelő körülmények között).: hogy élvezzük a rosszat, gonoszságot (amíg lehet) elkövetni.
   A fő kisértés tehát az élvezetben van, azaz a jóra törekvésben. Aki gonosz, rossz, az is jóra törekszik, csak némi szépséghibával, kerülő úton valósítva meg célját. "A pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve." A szándék és a tett azonban nem azonos kategóriák, bár egyik következik a másikból. Egy dolog gondolni valamire és nagyon más dolog végrehajtani. Ha nem így lenne, mindig csak az történne, amit kiterveltünk, a legkisebb eltérés nélkül. A teremtésben azonban a nem ismert tényezők behatásai miatt minden realizáció torzulni fog, lásd: A teremtés mellékhatásai című írást a 2000. év anyagai között.
   Az egyetlen dolog tehát, ami hatékonyan megvédhet minket attól, hogy gonoszságokat kezdjünk el művelni másokkal szemben, az az, ha megtanuljuk nem élvezni a gonoszságot. Ha annak látjuk, ami valójában: egy félresikerült jó cselekedet, amit ki kell javítani.

Oldal: Gonoszság
Új szellem világ egy helyen a weben - © 2008 - 2025 - toth-agota.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat