Gesztus viselkedés

Gesztus,mimika,testbeszéd

A szavakon túli(non-verbális)kommunikáció

A magatartáskutatók csak mindegy 50-60 éve kutatják a testbeszéd szerepét a társas érintkezésben,holott köztudott,hogy az emberi kommunikáció nem csak beszédből áll.

gondoljunk csak a lovagkorban játszódó regényekre,filmekre,melyeknek tanusága szereinti például a szerelmi nyelvben szabályos korekogárfiája volt annak,hogy mikor mit üzen a keszkendőt,a legyezőt,a virágot  tartó kéz,de különös jelentőséggel bírt az arcmimika vagy akár völtözködés is.A testbeszéd ismerete mindannyiunk számára fontos lehet,hiszen egymási közötti kapcsolatteremtésükben meghatározó helyet foglalnak el a gesztusok.

A kimondott szavaknál jóval többet mondanak el rólunk, érzéseinkről, szándékainkról a mozdulataink, az arckifejezésünk, a testtartásunk, még akkor is, ha manapság a legtöbb ember nem fordít elég figyelmet a szavakon túli jezésekre. Ez az oka, hogy egy kudarccal végződött tárgyalás, állásinterjú után nem értjük, milyen hibát követtünk el, holott csupán nem tudtuk a velünk szemben ülő ember mozdulatait értelmezni és a magunk javára fordítani. Hiszen aki tudja például, hogy a beszélgetőpartner össszekulcsolt keze, összefont karja, gyakori félrepillantása, a széken való hátradőlése, fejvakarása az érdeklődés hiányára, illetve valamiféle távolságtartásra utalhat, az bizonyára mindent megtesz, hogy felébressze a személye, a mondandója iránti érdeklődést.

A testbeszéd megértése

Egyébként a testbeszéd „lefordításához” a legtöbb ember csak ösztönösen ért, ha ért. A nők élesebb megfigyelőképességüknél fogva jobban érzékelik és sokszor képesek is értelmezni a mozdulatok „üzenetét”. A magatartáskutatók szerint azonban nem elég csupán az egyes megnyilvánulásokat érteni, ezeket csak összefüggéseikben szabad vizsgálni. A testbeszédben ugyanis minden egyes mozdulat egy-egy szónak felel meg, amelyek csak „összeolvasva” állnak össze érthető mondattá. A mozdulatokon, a testtartáson, a szavainkat kísérő arckifejezésen, a szemkontaktuson kívül nagyban befolyásolja a kommunikáció milyenségét, kimenetelét az is, hogy a beszélők milyen távolságra helyezkednek el egymástól, s az sem elhanyagolható szempont, hogy milyen kulturális környezetből származnak. A latin gesztusrendszer például bővebb és élénkebb, mint az északon élőké, a vidéki ember nem szereti a zsúfoltságot, „ideges”, feszült lesz attól, ha a személyes terébe hatolnak, ezzel szemben a nagyvárosi emberek megszokták, hogy az ún. személyes zónájukba – 46 cm és 1,5 méter közé hatolnak – s „rutinosan” igyekeznek magukat embertársaiktól „viselkedésükkel” elhatárolni.

A testbeszéd tanulása

A kutatók azt is megállapították, hogy a kevésbé tanult, a kis szókincsű emberek többször használják mondandójuk kiegészítésként a gesztusokat, mint a fejlett beszédkészségű, magasan iskolázott embertársaik. Az is érdekes megfigyelés a szakemberek részéről, hogy a gesztusainkat – a testbeszéd alapjait – a környezetünktől: a szüleinktől, a velünk egy közösségbe tartozóktól ösztönösen tanuljuk el, majd ezeket mi is tovább „örökítjük” utódainkra. A szülők testbeszédének, mozdulatainak, testtartásának, mimikájának hatása van a gyerekeik gesztusaira. A kutatások tanúsága szerint a kicsik még szüleik modorosságait is átveszik, a testbeszédet pedig legalább olyan intenzitással tanulják, mint a verbális nyelvet. A testbeszéd elsajátításának ugyanis meghatározó szerepe van a gyerekek érzelmi és szellemi fejlődésében is. Gondoljunk csak a szülő kitárt karjára, amely a „gyere ide” felszólítás megfelelője, s arra, hogy a gyerek – a mozdulat láttán – milyen bizalommal indul el az anyja, apja felé, azaz igen hamar jut el a mozdulat „azonosításától” a felszólítás megértéséig.

A szülő mozdulatainak utánzása egyébként a gyerek személyiségfejlődése szempontjából is fontos – gondoljunk csak arra, hogy a kislányok az anyjuktól, a kisfiúk az apjuktól igyekeznek ellesni a megfelelő viselkedésmintát. A testi kifejezések tanulása tehát felkészít bennünket a társas érintkezésre, a társadalmi beilleszkedésre, sőt a nemi szerepeinkre is.

Több csecsemőotthonban végzett pszichológiai kutatás igazolta, hogy az intézetben nevelt kicsik – a személyes test- és szemkontaktus hiányában – később és nehezebben tanultak meg beszélni, bizalmatlanabbak, visszahúzódóbbak voltak hasonló korú, családban felnőtt társaiknál.

Testbeszéd, gesztus, mimika

A mozdulatok, gesztusok egyébként színesítik, pontosítják és személyesebbé teszik, érzelmileg egészítik ki beszédünket. Egy ember attól hiteles, ha a szóbeli és a nem szóbeli kommunikációja összhangban van.

Egy középiskolások számára írott tanulástechnikai tanácsadó kötet pedagógus szerzői például kifejezetten ajánlják diákoknak azt, hogy élénkítsék, fűszerezzék feleleteiket, szóbeli megnyilvánulásaikat mozdulatokkal, mondván: a gesztusok nélkül szárazzá, unalmassá válik a beszédünk.

A taglejtéssel, a testtartással, az arckifejezéssel – sőt a ruházatunkkal, sminkünkkel, ékszereinkkel stb. – nemcsak a környezetünkre, a partnerünk viselkedésére hatunk, hanem a saját mondandónk, s a beszélgetőpartnerünk beszédének ritmusára, tartalmára is.

A utóbbi két évtizedben azt is kutatásokkal támasztották alá a magatartástudományi szakemberek, hogy a testbeszédnek önálló szerepe is lehet a kommunikációban. Különösen akkor van ennek jelentősége, ha a mozdulat, az arcjáték helyettesíti vagy megelőzi a szavakat. Sokszor a mimika, a testtartás, a tekintet, a térbeli elhelyezkedés beszéd nélkül is kifejezi, amit gondolunk, érzünk. Gondoljunk csak a tömegközlekedési eszközön való utazásra, ahol úgy szeretnénk a „sehová nem tarozásunkat”, elkülönülésünket érzékeltetni, hogy kerüljük utastársaink tekintetét, közömbös arcot vágunk… Az sem ritka tehát, hogy a nonverbális kommunikáció a beszéddel egyenrangú „információhordozó”.

Érdekes megfigyelés, hogy „első látásra” gyakran azok az emberek rokonszenveznek egymással, akiknek hasonló a gesztusnyelvük. A tartós és szoros érzelmi kapcsolatok mögött gyakran szinte azonos gesz-tusnyelvet lehet felfedezni.

Beszélgetés, udvarlás, munka vagy üzleti tárgyalás közben az emberek nem mindig azt mondják, amit gondolnak, vagy éreznek. Ha a szavakon kívül megfigyeljük azt is, hogy közben mit mond a beszélgető partnerünk teste, akkor nem fordulhat elő, hogy félreértünk valamit.

A testbeszéd megértésével olvashatunk embertársaink gondolataiban, mi több: titkaiban. Aki érti a testbeszédet, az nehezebben csapható be. Vannak emberek, akiknek jók a megérzéseik, ők könnyen értik a testbeszédet. Az intuitív alkatú emberek öntudatlanul is fogják a testbeszéd jeleit, azonban annak sem kell elkeseredni, aki nem rendelkezik ezzel az adottsággal. A testbeszéd jelei ugyanis megtanulhatók.

Az én nézőpont eltérésem,hogy az emberek egymás közötti kapcsolatait gyakran nehezíti, ha nem ismerik vagy nem értik a másik testbeszédét,de én féltártam az én titkaim amit nem fogok elárulni a titkaimat amit nem fizetnek normálisan nekem a kommunikáció hiánya miatt.Amit igen szörnyű történt velem,ezért egyenlőre maradjunk a titkaim,mert én nagyon értékes nő személy vagyok amit nagyon sokat láttok hamis világban,de azoknak segítek akik szabadságomat ad a becsületemet és a tiszteletet.Köszönöm!

Tóth Agica

Oldal: Gesztus viselkedés
Új szellem világ egy helyen a weben - © 2008 - 2025 - toth-agota.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat