Boszorkányság
A boszorkányságról…
Tévhitek halmaza övezi ezt a szót és a környezetébe tartozó mindenféle segédeszközt, valamint a különféle népek hasonló tevékenységeit.
Szeretném most eloszlatni a sztereotípiákat és szeretném, ha mindenki mögé látna kicsit a dolgoknak, beavatott lenne és értékelné az emberi energiák eme megnyilvánulását.
Honnan is indult?
Nos, lehet, hogy meglepő, lehet, hogy nem, de amióta az ember közösségben él, a boszorkányság, a mágia igenis létezik. Bizonyára mindenki emlékszik gyermekkorából a barlangrajzokra, az ősember törzsi rituáléira, majd később a totemimádatra, amelyek eredményes megnyilvánulásai a sikeres kimenetelű vadászatok voltak.
De mi is a boszorkányság?
Lehet, hogy ez most meglepő fordulat lesz sokak számára, de számos vallás alapja. Vajon ki hinné, hogy az első „modern” boszorkányok a főúri nemesség soraiból kerültek ki a középkor tájékán? És ki hinné, hogy a wicca rituálékon a keresztény papság számos képviselője is megjelent, természetesen mindenki álarcban.
A régi korok boszorkányai, sámánjai, varázslói, táltosai, akárcsak az őskorban, azon dolgoztak, hogy megfelelő legyen a termés, jó és bőséges legyen a zsákmány, egészséges legyen a falu, vagy horda népe. Fontos volt mindenki számára, hogy a törzsi varázsló véleményét kikérje a különféle ügyek kapcsán, betegségek idején, háborúk előtt, vadászat kapcsán, de akár egy-egy más törzsből érkező vendég vagy követ érkezésekor is.
Eleinte a boszorkányok „varázslatait” csak jóra használták, mert fontos volt, hogy elnyerjék az istenek kegyeit. Ennek érdekében áldozatot mutatott be a törzs varázslója, boszorkánya, vagy éppen az, akinek ezt „büntetésül” szabták ki.
És íme a párhuzam! Szeretném, ha mindenki számára nyilvánvaló lenne az, hogy ez a mai napig így történik, és nem kell messzire mennünk, hogy ilyet lássunk, ehhez elég egy templom, ahol ostyát tesz a pap a szánkba annak érdekében, hogy feloldozást nyerjünk. A misebor és az imák szintén az áldozati kegyet szolgálják, tehát ma is létezik a népek körében a lelki-szellemi vezető, aki segít kapcsolatot teremteni a felsőbb hatalmakkal. De lehet, hogy még a templomig sem kell mennünk, hiszen mind szoktunk imádkozni, kérni, könyörögni, hogy csak ez vagy ez sikerüljön és akkor cserébe akármit… Nézzünk kicsit magunkba! Ugye, hogy így van!
Tehát miért is vetjük meg a boszorkányokat?
Mert nem ismerjük őket. Nem is próbáljuk megismerni, inkább együtt élünk a társadalom által kialakított sztereotípiáinkkal, mert ez így sokkal könnyebb. Könnyebb és egyszerűbb. Túlmisztifikáljuk, megvetjük, félünk…pedig ők is csak emberek… mi is csak emberek vagyunk…
Lássuk, miért jutottunk idáig!
Nem gondolom, hogy meglepő lesz, de a kereszténységen keresztül vezet az út. Az ősi törzsi vallások után érkezett el a kereszténység kora a középkorral, amikor is megtanították az embereket az egy Istenben hinni. Egy Istenben és számos szentben, akik mindenféle dologért felelősek a mai napig a keresztény vallás berkein belül. Mindenki ismeri Szent Antalt, vagy Szűz Máriát, vagy Szent Fábiánt, és még sorolhatnám. Mind valaminek a védőszentje, tehát nem istenek, mint az ókori vallásokban, mégis ugyanolyan szerepet töltenek be és ugyanolyan sémára épülnek, ugyanúgy imádkozunk hozzájuk, kérünk tőlük. Akkor miért veti el az emberek nagy része a boszorkányvallást, vagy miért néz furcsán az ókor vallásaira?
Néhány szociológus erről másként vélekedik. A boszorkányság negatív élményvilágának kialakulását egybekötik azzal a középkori érával, amikor az időjárási feltételek nem kedveztek a termésnek. Ebben az időszakban a rossz termést a falu vagy közösség furcsán viselkedő, izoláltan élő tagjainak tulajdonították
A boszorkányság minden vallásnak valamilyen módon a részét képezte, többnyire mellék és együttműködő ágként, mint tanácsadó. Gondoljunk csak a Delphoi-i jósra például, vagy a királyi udvarok mágusaira.
És mehetnék tovább is az alkímiára például, amelynek legjelesebb képviselői papi reverendával rendelkeztek.
De mik is voltak az okok, ami miatt ez a kísérő ág veszélyessé vált? Nos, a történet igen egyszerű és a képlet mindig ugyanaz. A nagy, aki fél a felemelkedőtől, igyekszik elpusztítani azt. A boszorkányság kiterjedt vallássá nőtte ki magát a középkor derekára, amikor is a papság felkapta a fejét, hogy a híveik közül már túl sokan pártolják a természeti vallást. Ekkor fogalmazódott meg az a döntés, hogy a boszorkányságot ki kell iktatni a köztudatból, meg kell vádolni a lehető leggonoszabb dolgokkal és ez majd segíti a kereszténység további terjedését. Ekkor kezdődtek a boszorkányüldözések, égetések, létrejött az inkvizíció, amelyek közül a leghíresebb, legvéresebb és legkegyetlenebb a spanyol inkvizíció volt.
Mindamellett, hogy a világ minden táján megkezdődött a boszorkányság felszámolása, maguk a papok, akik maguk is pártolták ezt a vallást, elárulták coven-ok tagjait, akiket ezzel máglyára is küldtek.
Fontos itt megjegyeznem, hogy bizony az üldözésekkel párhuzamban a papok tovább gyakorolták a templomok mélyén a mágiát…
A sors fura fintoraként miután több százezer embert kiirtottak boszorkányság vádjával (ez a szám meghaladja a II világháború áldozatainak számát!), és küldtek máglyahalálra mindenféle próbatételek eredményeként, az üldözések megszűnése után új ág nőtte ki magát a régmúlt gyökereiből.
Vajon hányan tudják azt, hogy a legtöbb boszorkányt gyermekek vádaskodása alapján ítéltek el? Miért? Mert a gyermek még őszinte, biztosan nem hazudna, főleg egy felnőtt jelenlétében nem. Ha egy gyermek valakire rámutatott boszorkányság vádjával, az illető száz százalékig biztos lehetett abban, hogy meg fog halni.
Szerencsére ez a mai társadalomban már nem így működik, bár szórványosan a mai napig zajlanak boszorkányperek eldugott afrikai településeken és egyéb helyeken a világban. Mivel azonban a fejlett országokban már szólás- és vallásszabadság van, ezért vallási alapon már senkit nem lehet elítélni. És mégis vannak olyan fejlett államok és kevésbé fejlettek, ahol előfordulnak elszeparált esetek.
Példaként néhány: A világ némely részein, többek közt Dél-Afrikában és Indiában a mai napig történnek boszorkányüldözések
1999-ben gyermekek ellen irányuló boszorkányüldözésről számolt be a BBC Kongóban, Tanzániában, azért gyilkoltak meg idős asszonyokat, mert vörös szemük miatt azt gondolták róluk, hogy boszorkányok
Az Egyesült Államokban1999 decemberében egy oklahomai diákot tiltottak ki 15 napra az iskolából, mert állítólag boszorkányságot használt tanára ellen.
Kenyában legalább 11 személyt, köztük 3 férfit lincselt meg és égetett meg a tömeg az ország nyugati részén 2008. májusában. Azzal vádolták őket, hogy listát készítettek a falu lakóiról, akik ellen boszorkányságot használtak, majd egyenként kipipálták a nevüket, ahogy elhaláloztak
Ám nem kell messzire mennünk, ha modernkori boszorkányhír érdekel bennünket, ugyanis az 1960-as évek végén az ásotthalmi (Csongrád megye) termelőszövetkezetben „boszorkánysággal” vádoltak meg egy asszonyt, s kis híján ítélkeztek fölötte. Az akkor még szigorú, szocialista Magyar Rádióban a bemondó elcsukló, remegő hangon olvasta be a hírt, amelyet a nevetéstől nem tudott befejezni. Több havi fizetésmegvonással lakolt érte.
És hogy lássunk is valami kézzel foghatót a modern korok üldözöttjei közül, íme a skót Helen Duncan, akit 1944-ben Angliában gyanúsítottak meg boszorkánysággal. Helen Duncan spiritiszta előadásai híresek voltak és fotóval sikerült dokumentálni például a megjelenő ektoplazmát, mint ahogy ezen a fotókon is jól látható:
A képet nézve megérthetjük, hogy a spiritiszta Helen Duncant miért vádolták meg. Hátborzongató és ijesztő lehetett ahogyan az ektoplazma megjelent a közönség szemei láttára.
Természetesen a mai korok civilizációi már közel sem fordítanak akkora energiát a boszorkányüldözésre. Sőt! Mondhatjuk, hogy világunk egyre inkább eltolódik az ezotéria világába, ami valójában a modern boszorkányság megnyilvánulása. Lehet, hogy ezt így leírva megrázó olvasni, de megmondom őszintén, hogy a mai ezoterikus tanok mind a boszorkányok műveltségének részét képezik.
Lássuk, hogyan is épül fel!
Mindenki olvasott, látott már feng-shui lakberendezőt, vízérkutatót, jövőmegmondót, kártyavetőt, és még sorolhatnám. Nos ezek mind a régmúlt boszorkányainak hagyatékát képezik elvilágiasított formában.
A feng-shuival nagyon sokan találkozhattak már, ha mást nem, legalább a szót ismerjük. Az eredetét tekintve a természeti harmóniára törekvő lak- és élettér berendezését szolgálja, ez a gyakorlatilag tudományággá fejlődött ősrégi hagyomány. A természeti harmónia felfedezése, megtalálása, az azzal történő együttélés. Hogy honnan ered? Kínából és Japánból, az ősi korok boszorkánymestereitől. A Távol-keleti kultúrákban a boszorkányok mítikus lények és többnyire gonoszak mint az európai népek hiedelemvilágában.
Miért írom mégis, hogy boszorkánymesterek? Írhatnám azt is, hogy gyógyítók, füvesemberek. De akkor ennyi erővel az európai boszorkányhit jeles képviselőit is átnevezhetném. Hiszen a mi boszorkánynak vélt személyeink sem csináltak mást, mint gyógyítottak, megpróbáltak harmóniában élni a természettel és imádkoztak a jó termésért.
Javarészt a mai napig ez történik, akár a kínai gyógyítókat vesszük, akár a ma már iskolai szintre jutott természetgyógyászatot vizsgáljuk. Mondhatnánk azt is, hogy vissza a gyökereinkhez!
És néhány számadat a borzalom kedvéért:
VIII. Ince pápa 1484-ben adta ki a boszorkánybullát, amellyel kezdetét vette a vérengzés. A legvéresebb Spanyolország volt, az inkvizíció melegágya, ahogyan ezt már említettem. De hazánkat is elérte a borzalom, bár itt nem olyan aránnyal, mint a fejlett nyugati társadalmakat.
1565 és 1756 között Magyarországon fénykorát élte a boszorkányüldözés. 554 bírói ítéletből 192 halálos végkimenetelű volt. Majd végül 1768-ban Mária Terézia betiltotta az ez irányú cselekedeteket.
Talán ő is coven tag volt? Ki tudja…
A boszorkányság, mint vallás a mai társadalmakban Angliában a legélénkebb, ahol a kelta vallás éli új virágkorát. A wiccaként emlegetett vallásirányzat ágának egyik alapítóatyja Gerald Gardner a híres néprajzkutató. Feltett szándéka volt, hogy megossza a világgal ennek a különös létformának a rejtelmeit, hogy felfedje a valóságot és eloszlassa a kételyeket. Az első pofon akkor érte, amikor az általa kiszemelt coven vezetője felhívta rá a figyelmét, hogy mint külső szemlélő nem vehet részt a szertartásokon, illetve nem írhat azokról semmi konkrétumot tagként. Mivel azonban a kíváncsiság ereje mozgatta, belépett a covenba és megírta etnográfiai ihletésű könyvét. A könyv a wicca vallás rejtelmeit mutatja meg ködfátyolon keresztül, vagyis semmi konkrétum. Hiszen miután tagja lett a vallási csoportnak, már őt is kötötte az eskü. Mindazonáltal nagyon sok érdekes momentum segít röpke bepillantást nyújtani ebbe a különös és misztikus világba, a gardneriánus wiccába. Ez az egyik legpopulárisabb ág, amely a legnagyobb teret enged a híveinek.
Létezik számára a csoportos wicca coven, valamint az egyedi boszorkányok, wiccák is jól megférnek a valláson belül.
Mai világunkban az egyéni boszorkányok mind nagyobb számban bukkannak fel és jónéhányan a médiumok világába is bekapcsolódtak. Nap mint nap láthatjuk őket a televízióban, az Interneten, az újságokban, magazinokban.
De egy valamivel jó, ha mindenki tisztában van. Az igazi vallásgyakorlók híre magától keletkezik és ők maguk nem igen csinálnak önreklámot.
A boszorkányság (varázserő) állításai
Elsősorban az olyan állításokat, miszerint a boszorkányok (varázslók) elérnek sikereket, szükséges megvizsgálnunk. Bizonyosak lehetünk abban, hogy jelentős túlzás járul azokhoz az állításokhoz, amelyek előmozdítják sikereiket. Gyógyításaik sohasem történnek nyilvánosság előtt, hogy azokat mindenki láthassa. Ha valóban elérnének eredményeket, akkor feltételezhetően kórházakban dolgoznának, és megtalálhatóak lennének az egész világon. A pontos egészségi állapota azoknak az embereknek, akik azt állítják magukról, hogy meggyógyultak, szintén nem volt még sohasem ismeretes -, hogy az állapotuk milyen mértékben javult, nem ellenőrizhető.
Mindazoknak, akik szembenéznek ilyen kísértésekkel, fel kell tenniük a kérdést önmaguknak, hogy vajon rendelkeznek-e biztos bizonyítékokkal ezeknek a varázslóknak az erejét / hatalmát illetőleg, láttak-e már valaha, és nem csupán csak hallottak olyan esetekről, mint például, hogy egy embernek lefűrészelték a karját egy fűrész üzemben, és az elment egy boszorkánydoktorhoz, majd visszatért egy tökéletesen működő, új karral? Ilyen jellegű bizonyságra volna szükség, mielőtt bármilyen hitelt is tulajdonítanánk ezeknek a varázslásoknak. Az 5Móz.13:2-4-as szakasz még ennél is továbbmegy: Izráel arra volt tanítva, hogy ha támadna is egy álomlátó, vagy próféta, aki olyan jelet, vagy csodát tenne, amely valódinak tünne előttük, még akkor se higgyenek annak az embernek, hacsak az nem Isten beszéde szerinti, igaz tanításokat beszél. Tény, hogy a varázsló doktorok nem hisznek az igazságban, amelyet a Biblia tartalmaz, ennélfogva nem foghat rajtunk olyan kísértés, hogy hitelt tulajdonítsunk nekik, mintha ők igazi hatalommal bírnának, hiszen minden hatalom Istentől származik (Róm.13:1; 1Kor.8:4-6).
Másodsorban lényegesek a betegségek fajtái, amelyekkel foglalkoznak. Ma már el van ismerve, hogy körülbelül csupán 1%-át használjuk a szellemi képességeinknek. A fennmaradó százalékról úgy tünik, hogy túl van azon a határon, amelyet tudatosan hasznosíthatunk (kétségtelenül ez nem így lesz a Királyságban). Anélkül, hogy tudatosulna bennünk, lelkiállapotunknak szinte fizikai kihatásai lehetnek a testünkre. A pszichológusok, akik az ember benső világát tanulmányozzák, felismerték, hogy meggyógyíthatnak embereket vérbajból azáltal, ha el tudják érni a betegeknél, hogy azok erősen elképzeljék, hogy a vérösszetételük helyes és normális a vérkeringésük. Az orvostudomány elismeri, hogy esetenként előfordulnak olyan gyógyulások, melyek függetlenek a hagyományos gyógyszerektől. A túl sok stressz bensőnkben gyomorfekélyt, fejfájást eredményezhet. A kikapcsolodás vagy valamilyen módon történő testedzés előidézheti elmúlásukat. Azonban ha, például a karunkat veszítjük el egy baleset
során, semmiféle szellemi gyakorlat nem képes azt visszahozni. Úgy tünik a boszorkánydoktorok csupán az olyan betegségekre, amelyek az agyunk ellenőrzése alá tartoznak, képesek kihatni. Mivel teljesen nem értjük miként működik bensőnk, az ilyen gyógyulások úgy tűnhetnek számunkra, mintha azok a varázslók valamilyen fizikai erejének volnának köszönhetőek. Azonban ez nem így van, az ember bensőjének befolyásolása idézhet elő kihatásokat.
Az erő forrása
Minden erő Istené. Mind jó, mind rossz dolgok, mint például betegségek is, általa vannak, nem a varázslók által. Ez a Szentírás egy nagyon általános témája: Ézs.45:5-7; Mik.1:12; Ám.3:6; 2Móz.4:11; 5Móz.32:39; Jób5:18. E versek figyelmes elolvasása meg fogja hozni bizonyosan gyümölcsét. Ebből következik, hogy Isten az, akihez imádságban kell fordulnunk, amikor betegek vagyunk, s ugyanakkor meg kell tennünk mindent, ami emberileg lehetséges a hagyományos gyógyszerek használata által is, hogy orvosolhassuk a problémánkat. Amennyiben boszorkánydoktorokhoz fordulunk, akkor olyan emberekhez fordulunk, akik azt állítják magukról, hogy hatalmuk van a ‘sötétség erői’ felett, és ez képessé teszi őket arra, hogy rajtunk segítsenek. Azonban tudjuk, hogy azok az erők, amelyekben ők hisznek nem léteznek. Isten az erő forrása. A varázslókhoz való fordulás arról tesz bizonyságot, hogy nem hiszünk Isten Mindenhatóságában, abban sem, hogy nem Isten az, aki betegséget hozhatott az életünkbe, hanem más erők, melyekről a varázslók azt állítják, hogy protekciójuk van náluk.
Az ilyen gondolkozás nagyon visszatetsző Isten szemében, mert Ő tudja, hogy Ő hozta a betegséget az életünkbe, és Övé minden hatalom. Izráel döntött amellett, hogy hisz Istenben, azonban hitt más erők létezésében is, amelyek működhetnek az életükben, melyekkel foglalkozniuk kell bálványok imádása által, e bálványok testesítették meg ezeket az erőket. Ez olyannyira ingerelte Istent, hogy elvetette őket, mint népét (5Móz.32:16-24). Isten számára, ha nincs teljes hitünk benne, olyan, mintha egyáltalán nem is hinnénk Benne. Amennyiben azt állítjuk, hogy valóságos hitünk van Izráel igaz Istenében, de ugyanakkor elfogadjuk más, Istentől független erők létezését is, és megengedjük egy boszorkánydoktornak, hogy próbálja befolyásolja ezeket az erőket abból a célból, hogy azok elhagyjanak minket, akkor pontosan úgy cselekszünk, mint Izráel tett egykor. A hosszú és szomorú történet Izráel bálványimádásáról a mi tanulságunkra iratott meg. Semmilyen közösséget ne vállaljunk olyanokkal, akik hisznek ezekben az erőkben.
"Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában, mert mi köze egymáshoz az igazságnak és a gonoszságnak, vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez? Vagy mi azonosság van Krisztus és Beliál között? Vagy milyen közösség van hívő és hitetlen között? Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogyan az Isten mondta: "Közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek, és ők az én népem lesznek. Ezért tehát menjetek ki közülük, és váljatok külön tőlük, így szól az Úr, tisztátalant ne érintsetek, és én magamhoz fogadlak titeket, Atyátokká leszek, ti pedig fiaimmá és leányaimmá lesztek..." (2Kor.6:14-18).
Amennyiben valóban megtesszük az erőfeszítéseket, és meghozzuk az áldozatokat, hogy elválasszuk magunkat ezektől a dolgoktól, akkor egy csodálatos bizalom lesz bennünk afelől, hogy valóban Magának, Istennek vagyunk a gyermekei. Egy természetes szülő ösztönszerűen gondoskodik a gyermekéről, amikor az beteg. Valóban nehéz volna akkora hitre jutnunk, hogy elhiggyük, hogy a mi Mennyei Atyánk sokkal inkább meg fogja ezt tenni értünk ?
Tény, hogy a varázslóknak (boszorkányoknak) csak azokra az emberekre van kihatásuk, akik hisznek bennük. Amikor valaki elveszti szerettjét, elmehet egy médiumhoz, vagy boszorkányhoz és kérheti, hogy láthassa a halott személyt. A médium ekkor azt mondja paciensének, hogy hunyja be a szemét, és képzelje el az érintett személy arcát, amilyen pontosan csak tudja. A paciens ekkor az elhunyt egy fényképére fog összpontosítani, amelyre tisztán képes emlékezni. A médium ebben a helyzetben olvashat paciense gondolataiból, és egy kis túlzással beszélni kezd az elhunytról élethű szavakkal, olyannyira, hogy a paciens meggyőződötté lesz arról, hogy a médium valóban látta a halott személyt élve. Azonban még soha semmilyen megbízható bizonyítékát nem adták annak, hogy az a személy valóban életben lett volna ekkor. Azonban, ha a paciens ellenáll annak, hogy higgyjen, vagy engedelmeskedjen a médiumnak, akkor egyáltalán semmi eredménye sem lesz ennek az egésznek.
A varázslóknak, akik általában megjelentették a fáraók vagy Nebukadneccar álmait, nem lett volna meg ez a felelősségteljes pozíciójuk, hacsak nem voltak meglehetősen sikeresek ebben a tevékenységükben. Kétségtelenül ezt a gondolat-olvasó technikájukat sokszor alkalmazták. Azonban, amikor Isten belépett azoknak az embereknek az életébe, akikkel ezek foglalkoztak, mint például, ahogyan működni kezdett a fáraók, vagy Nebukadneccar életében is, akkor ezek a mágusok elvesztették ezt a képességüket. Bálák bízott Bálám embereket megátkozó hatalmában - magas anyagi megjutalmazást ajánlott fel neki szolgálataiért, kijelentvén előző tapasztalatai alapján, hogy "jól tudom ... akit te megátkozol, átkozott lesz" (4Móz.22:6). Azonban Bálám, aki bizonyos szempontok alapján megfelelt egy varázsló papnak, úgy találta, hogy ez az ő természetszerű képessége elhagyta őt, amikor Izráel népével volt dolga. Az ilyen emberek egyáltalán nem rendelkeznek semmiféle erővel, amikor olyan emberekkel foglalkoznak, akiknek közösségük van az egy igaz Istennel, nem szempont, hogy milyen hírnévre tettek már szert sikereik révén, amikor más emberekkel foglalkoztak.
Boszorkányság a Biblia szemszögében
A gyakorlati jelentősége annak, hogy amikor kísértést érzünk arra, hogy felkeressünk egy ilyen varázslót, az hogy, akkor bizonyosan teljes hittel is rendelkezünk az ilyen emberekben. Nincs értelme felkeresni ezeket a varázslókat, ha csak nem a legjobbakat reméljük tőlük, és ők maguk is valószínűleg ugyanerre fogják helyezni a hangsúlyt. Az ilyen emberekbe, valamint az olyan erők létezésébe helyezett teljes hitünk, melyekről ők azt állítják, hogy a befolyásuk alatt állnak, azt bizonyítja, hogy teljes a hitünk hiányossága az igaz Isten mindenek felett való hatalmában. Amennyiben valóban hiszünk az imént említett feljegyzésekben a fáraókról, Bálákról és Nebukadneccarról, akkor nem lehetünk képesek felkeresni ezeket a mágusokat azzal a hittel, hogy azok bármilyen kihatással is lehetnek ránk. A példák, amelyeket mérlegeltünk, azt mutatják, hogy a mágusoknak nincs hatalmuk Isten emberei felett, akik közé jól tudjuk, hogy tartozunk, elhívásunk és víz alámerülésünk által.
A boszorkányság egyértelműen úgy van minősítve Pál által, mint a "test cselekedete", ugyanabba a kategóriába tartozik, mint az eretnekség (hamis tanok), házasságtörés, paráznaság (Gal.5:19-21). Megjegyzi: "Ezekről előre megmondom nektek, amint már korábban is mondtam (tehát ez Pál prédikációinak egy hangsúlyos témája volt): akik ilyeneket cselekszenek, nem öröklik Isten Országát". Mózes törvényei között az ennek megfelelő parancsolat az volt, hogy minden boszorkányt, aki jövendőmondással foglalkozik (ez egy másik elnevezése a boszorkányságnak), és azokat, akik gyerekeiket elégetik, meg kell ölni (5Móz.18:10,11; 2Móz.22:18). Azok, akik elégették gyermekeiket, nem a tényleges boszorkányok voltak - a boszorkányok és a bálványimádások vezetői arra voltak kiképezve, hogy védelmet biztosítsanak a gonosz szellemekkel szemben, azoknak a gyermekeit, akik védelemben szerettek volna részesülni, el kellett égetni. Láthatjuk, hogy mind a boszorkányokat, és mind azokat, akik használták őket, meg kellett ölni, az Újszövetség alatt a büntetés ugyanezért a dologért, az Isten Országából való kizárás.
A boszorkányok alkalmazása személyes érdekeinkért, egy olyan valami, amelyet Isten nem szeretne tőlünk, ha megtennénk. Minden döntésünkben szembekerülünk a Krisztusban való életünkkel, komolyan fel kell tennünk a kérdést önmagunknak, ‘Isten valóban azt akarja tőlem, hogy ezt tegyem? Ezt tenném akkor is, ha most Jézus mellettem állna?’ Isten boszorkányságért járó egyértelmű elítélésének tekintetében a válasznak nyilvánvalónak kell lennie - nem, Isten nem akarja, hogy ezekhez folyamodjak. Sámuel úgy határozza meg a varázslást, mint amely olyan, mint az "engedetlenség" (az eredeti héber szöveg magában foglalja azt is, hogy ‘provokáció’) Isten Igéjével szemben (1Sám.15:23). Istent ingerelni, amint azt Izráel is megtette a bálványokban és boszorkányokban való hite által (5Móz.32:16-19) bizonyosan hihetetlen/elképzelhetetlen számunkra. Isten szigorúan megparancsolta Izráelnek, hogy a kánaániakat és más népeket űzzék ki (5Móz 7:1), azok boszorkányságokban való hite miatt, amely oly iszonyatos volt számára, azonban ehelyett csatlakoztak hozzájuk e gyakorlatukban (5Móz.18:9-14). Tehát az új Izráelnek, melyet a víz alámerült hívők alkotnak, nem szabad az őket körülvevő gonosz világ dolgait cselekedniük, különben végül nem lesznek képesek örökölni az ígéret földjét Isten Országában. Azzal érvelni, hogy csupán a boszorkány az, aki alkalmazza a boszor-kányságot, és nem mi vagyunk azok, teljesen lényegtelen. Amennyiben abban reménykedünk, hogy a boszorkányság hatását érezni fogjuk magunkon bármilyen szinten is, akkor már ténylegesen elismerjük is azt.
Isten áldjon mindannyiunkat, amint utunkat járjuk ezekben az utolsó sötét napokban, ebben a pogány világban, Isten világosságban, igazságban és dicsőségben tündöklő Országa felé.
" ... akik nem szerették az igazságot, hogy általa üdvözüljenek. Ezért szolgáltatja ki őket Isten a tévelygés hatalmának, hogy higgyenek a hazugságnak, hogy ezáltal mindazok elvegyék ítéletüket, akik nem hittek az igazságnak, hanem a hamisságban gyönyörködtek. Mi pedig hálával tartozunk az Istennek mindenkor értetek, testvéreim, akiket szeret az Úr, mert kiválasztott titeket az Isten kezdettől fogva az üdvösségre, a Lélek megszentelő munkája és az igazságba vetett hit által. Erre hívott el titeket a mi evangéliumunk által, hogy így részesüljetek a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségében. Ezért tehát, testvéreim, álljatok szilárdan, és ragaszkodjatok azokhoz a hagyományokhoz, amelyeket akár beszédünkből, akár levelünkből tanultatok. Maga pedig a mi Urunk Jézus Krisztus és az Isten, a mi Atyánk, aki szeretett minket, és kegyelméből örök vigasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg, vigasztalja meg a ti szíveteket, és erősítsen meg titeket minden jó cselekedetben és beszédben" (2Thessz.2:10-17).