Tisztelet
Mi is az a tisztelet?
Annyit tesz, hogy meggörbítjük hátunkat a magunk javára valamely mértékben, valaki előtt, esetleg, mert méltóságot fejezünk ki az illető iránt? Korától fakadóan bölcseleteket képvisel, rangban fölöttünk áll, vagy ha nem akarok messzire menni, "Tiszteld anyád és atyád", és felebarátodat?
Romjaiban hever manapság ez a fogalom és erőteljesen státuszokhoz kötött, de szükségtelen bárkit is emlékeztessek arra, hogy miért is elvárások alapján biccent fejével a tiszteletadás ismérvei előtt. A tisztelet felismerés, erény, szeretet... De ezekhez a kifejezésekhez manapság lábjegyzet szükségeltetik, különben is pofán csapott emberi tulajdonságoknak tűnnek fel.
Szellemi önazonosság kell ahhoz, hogy eredeti minőségeinkkel fejezzük ki kapcsolatainkat, ha tiszteljük önmagunkat és másokat képesek vagyunk szeretni, ha nem akkor eljátsszuk megalkuvásunk javára csak, mert ugye mindent csak a cél érdekében teszünk. A tisztelet nem erről szól. Nem az elvárt dolgokról. Kontrolláltan viselkedek, mert az etikett tőlem ezt várja el.
Tisztelem magam, mert szerény vagyok, tisztelem magam, mert értem lényemet, tisztelem magam, mert felmérem életemet, a benne lévő kapcsolataimat és tisztelek másokat. Tisztelek másokat, de nem elsősorban azért, mert fel kell néznem rájuk, mert elérhetetlenek, mert adtak már valamit nekünk részükből, mert idősebbek... Tisztelem őket, mert emberi méltóságuk van!
Azt is akihez képest mustármag vagyok, azt is aki a "minőségi élet" lépcsőfokán még lentebb mozog, azt is aki tévútra tért, mert ki vagyok én, hogy megszabjam az esélyt? Tisztelem, mert nem gondom az ítélet, mert ha szerencsétlennek is találom, inkább szerencséssé teszem, ha csak tehetem, inkább emberként közelítem, mint állatként, még ha inkább emlékeztet arra, mintsem emberre. Hogy mégis miért teszem? Minden embernek van méltósága és számomra ez az, amit tiszteletben kell tartani.
(Tóth Agica)